A lepattanó - vagyis hogy ajándékozzunk tovább ajándékot stílusosan

Lepattanó – jelen esetben most így hívjuk azt az ajándékot, amit mi kaptunk, de nem tetszik nekünk, viszont arra kitûnõ, hogy tovább ajándékozzuk majd valaki másnak alkalom adtán. Biztosan mindannyian kaptunk és adtunk már ilyen ajándékot, de talán senki nem vallja be barátainak szívesen. Nálunk ennek a családban már szinte hagyománya van, ezért nagy mestere lettem a lepattanózásnak.
Mi minden nagy ünnepen miután mindenki megajándékozta a másikat, új felvonást kezdünk, és édesapám céges ajándékaira (amiket õ személyesen már átvizsgált és számára hasznavehetetlennek ítélt meg) vetjük magunkat. Ezek céges ajándékzacskókban az egész meghitt ünnepség alatt arra várnak, hogy mi az est egyik fénypontjaként rávessük magunkat. Már külön koreográfiája is van az este ezen felének: édesapám egyesével felemeli a zacskókat, mi megpróbáljuk egymást túlkiabálva kitalálni mi lehet az ajándék, aztán kiveszi apu a zacskóból az árut, és elkezdõdik a licit (jó esetben, mert néha még mindig folytatódik a találgatás, vajon mi is ez az izé, ennyit a céges ajándékokról).



Ideális az, ha csak egyikünknek tetszik az ajándék, akkor az övé lehet a logos nyakkendõ, bor, stb. Ha többen is versengünk a lepattanóért, akkor el kell mondanunk, hogy kinek lenne az ajándék és miért, majd közösen döntünk, kinek az ismerõse örülne jobban annak a bizonyos lepattanónak, és akkor azé a családtagé lehet a trófea.

Már be is égtem, igaz még csak egyszer, de nagyon lepattanóval, azt is intõ példaként állítanám az olvasók elé. Történt ugyanis, hogy egyik kedves rokonomtól kaptam egy gyönyörû idézetes könyvet, amit egy év múlva tovább ajándékozni szándékoztam jó barátnõmnek, aki felnyitotta a könyvet, és az elsõ oldalon talált, kézzel nekem írott személyes bejegyzést meglátva azt mondta: „Túl nagy megtiszteltetés lenne elfogadnom ezt a gyönyörû ajándékot, inkább tartsd meg te, úgyis neked szánták.” Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben, és elhatároztam tökélyre fejlesztem a lepattanózást, velem ilyen még egyszer nem történhet (nem is történt blamázs azóta sem, lekopogom).

Ahhoz hogy lepattantó mesterekké váljunk a következõket kell szem elõtt tartani:

Tárolás

Jelöljünk ki egy helyet otthonunkban, ahol a lepattanókat gyûjtjük, ne fukarkodjunk a hellyel,  a profi lepattanózó nagy idõintervallummal dolgozik, sok ajándéknak kell majd helyet biztosítanunk.

Beazonosítás

Amint egy ajándékot lepattanó státuszba sorolunk, azonosítsuk be, tegyünk rá egy cetlit, kitõl kaptuk és mikor, milyen alkalomra. Azért fontos, hogy mikor, mert így emlékezhetünk és akár a cetlire rá is írhatjuk, hogy még kik látták az ajándékot, amikor kaptuk, nekik nem ildomos továbbadni majd, nehogy véletlenül emlékezzenek! Én már bombabiztosra fejlesztettem a beazonosítást, ugyanis, amikor felcetliztem az ajándékot, sokszor azt is rögtön ráírom, kinek lehet majd jó késõbb, hiszen a cetlizéskor még biztosan emlékszem ki nem látta még. Valamint elmondom a körülményeket és megmutatom kedves páromnak is a szajrét, mert õ hihetetlen emlékezõtehetséggel bír, õ olyan mint egy biztonsági cetli sok esetben.

Kivárás

Ne legyünk türelmetlenek, minden lepattanónak megkerül a tökéletes gazdája átlag egy éven belül (saját tapasztalat). De addig tároljuk, ne adjuk oda akárkinek a kincset, higgyük el, lesz olyan alkalom és személy, akinek az ajándék egyszer csak tökéletes párosításnak tûnik majd.

Továbbpasszolás

Amikor bármilyen alkalomból ajándékot kellene vásárolnunk, elõször mindig kutassuk át a lepattanós tároló helyet, az esetek 70%-ban én onnan oldom meg az ajándékozást, és nem is kis sikerrátával. Ne feledjük, legalább egy éves készlettel hihetetlen kincshalmazra tehetünk szert, addig pedig gyûjtögessünk szorgalmasan, a jó alapkészlet elengedhetetlen.

Ha megtaláltuk az éppen aktuális személynek és alkalomra a megfelelõ párosítást a tuti lepattanóval - megbizonyosodva hogy a cetlin szereplõ ajándékozó és közönség nem egyezik a célszeméllyel- , akkor nézzük át alaposan nincs-e az ajándékban valami személyes elem, írás, vegyük le az árát, ha az még rajta van, és mindenképpen csomagoljuk csomagolópapírba. Azért kerüljük az ajándékzacskót, mert a jó lepattanózó azokat is gyûjti, letépi róla a kísérõkártyát és abba teszi a következõ ajándékot. De ha nem akarjuk az ajándékzacskókat is felcetlizni (kitõl,mikor), vagy egy egész ruhásszekrényt a lepattanóknak dedikálni, hogy ajándékzacskóstól tehessük el azokat, akkor kerüljük a zacskókat. Ugyanis fennáll a veszély, hogy abban a zacskóban adjuk tovább az ajándékot majd, amiben pont attól a személytõl kaptunk egyszer valami mást. Eleve gyanús a kísérõkártya nélküli ajándékzacskó, ne legyünk kicsinyesek.
Ha már ajándékra nem kellett ezen alkalommal költenünk, legalább vegyünk egy új zacskót vagy használjuk az atombiztos csomagolópapírt.

Jó lepattanózást!

Bartha Hedvig, ajándékozás mester, www.meglepkek.hu