Egy nagyon energikus apuka hívott fel minket, hogy fiának, aki szerdán ünnepli a 18.születésnapját valami nagyon extrém meglepetést, élményt szeretne. Rallyzás nem jó, mert nincs még jogsi, lövészet nem nagy szám, mert apuka is fegyveres szerveknél tevékenykedik, valami extrémebb kellene. Legyen tehát a meglepetés mûrepülés!

Szerencsénk volt az idõjárással is, a pilóta is ráért. Suli elõtt várta a limuzin az ünnepeltet, rögtön menõzhetett a haverok elõtt, ekkor még nagy volt a szája, haverok is röhögtek. Limuzin a reptérre szállította a fiúkat, mi elõkészítettük a repülõt, elhelyeztük a belsõ kamerát, ami majd mindent megörökít és vártuk az áldozatot.

Társaság 4-re meg is érkezett és mire az ünnepelt magához tért és kezdte összerakni a kockákat már csatoltuk fel rá a biztonsági ejtõernyõt és tuszkoltuk be a repülõgépbe. Még viccelõdött a pilótával is, aki ebbõl azt szûrte le, hogy a teljes program lenyomható majd, mert a srác bírni fogja.

A felszállásnál még semmi probléma nem volt, sima sétarepülés míg a mûrepülési magasságot elérik, addig elhangzik minden utasítás mely késõbb  a figurák alatt megkímélhet a rosszulléttõl. Hát most vagy nem figyelt kellõképpen a srác vagy teljesen mindegy volt mit csinál, mert hát elég hamar elõkerült a hányózacskó.

Egy orsó után bukfenc következett, majd azt egy dobott orsó követte, de itt vége lett és áldozatunk mindent kidobott egy 0.1 másodperc alatt elõvett, odakészített zacskóba.

Hát a program innentõl sétarepülés lett és irány minél elõbb a föld, próbálta magát összeszedni, hogy mire földet ér, megismerje a haverokat.

Lent egy falfehér ünnepeltet fogadtunk, aki kissé megkínozva, de mosolyogva szállt ki a gépbõl és barátai örömujjongása közepette pár mély levegõvétel után a szín is visszatért az arcába.