Hétfő reggel 9 órára mentünk a tököli reptérre, hogy megtekintsük a MIG 15-ös veterán vadászgép ”első” repülését. Dicsérhetnénk a szovjet technikát, hogy még mindig repül a gép, de valójában megmaradt alkatrészekből lett újra építve. Természetesen teljesen felújítva, 100%-os technikai megbízhatósággal lett összerakva a gép, profi szakemberek keze alatt.
Nem számítottunk nagy felhajtásra, maximum 10-20 emberre, szerelőkre, pilótákra. Hát naivak voltunk, kb. 150 ember tobzódott már a régi katonai bunker előtt, nyakig felfegyverkezve kamerákkal, fényképezőgépekkel. A tömeg nagy részét újságírók, fotósok, lelkes amatőrök, és ami nekem legjobban tetszett öreg pilóták alkották, akik még régen vezették a gépet. Nem mindennapi érzés lehetett számukra, újra viszont látni egy működőképes MIG 15-ös vadászgépet.. Ha nem is repülhettek vele, de újra hallhatták a hangját, így kb. 50 év távlatából, és megoszthatták egymással fiatalkori élményeiket. Kb. egy 45 perces látszólag semmit tevés után ki is húzták  a hangárból a gépet, ami elég hirtelen történt, minden fajta figyelmeztetés nélkül, így a fotósok úgy ugrottak a gépre, mint én tegnap este 7,5 km futás után egy üveg hideg ásványvízre! A művelet 12 másodperce alatt kb. 1500 kattintással mindenki biztosította magát, hogy legalább egy jó képe legyen a gépről, érzésem szerint több is sikerült nekik, figyelve a technikát a kezükben.



A MIG immáron szabad ég alatt, ahova a szerelők ”teremtették”! A pilóták beöltöztek, ami azért volt nagyszerű hír, mivel a napon 40 fokban ők sem szeretnek álldogálni, és a gépben 50 fokban meg végképp nem szeretnek üldögélni, én meg fekete ingben az árnyékban is tépném le magamról a ruhát, így reménykedtünk egy gyors felszállásban.



Nos a team nem bízta a véletlenre a felszállást, egy hajtómű teszttel folytatódott a bemutató.
Kb. 5 lépésben, szépen lassan adagolta a pilóta a ”gázt” a MIG-nek. Gyanús volt pár szerelőn a fülvédő, és mint kiderült nem alaptalanul, az 5. szintnél már iszonyatosan hangos volt a hajtómű, brutális, dobhártya szaggató süvítés, morajlás késztetett minket fülünk befogására. Akármilyen hangos is volt, innentől kezdve kezdett az ember tiszteletet érezni a gép ránt, mikor saját fülével hallhatta, hogy micsoda erő is lakozik benne. Minden tiszteletem a pilótáknak! Úgy tűnt minden rendben, ”csendesítettek a hajtóművön” , és eljött a pillanat, mikor el kellett hagynunk a repteret, mivel a dolgunk volt az irodában, és nem számítottunk csúszásra. Ha minden rendben megy , akkor hamarosan egy MIG 15-ös is kipróbálható lesz nálunk, így nem kell Oroszországba utaznunk, ha sugárhajtású géppel szeretnénk ”sétarepülni”.
A tesztről és a repülésről folyt. köv.!