Kedves Meglepkék Csapat!

Örömmel láttam,hogy -ha nem is szó szerint- idéztek a karácsonyi meglepetést élénken szemléltetõ írásomból. Komolyan megörültem,hiszen nincs hitelesebb vélemény nyilvánítás annál,mint amit egy kívülálló ír vagy mond.

Szívesen megosztom a végeredményt is,hiszen az ember nem él át mindennap egy mûrepülést,nem igaz? Hiába voltam csak külsõ szemlélõ,azért nagyon jól tudom,mit jelent fent a magasban lenni. Valóban felemelõ élmény!

Elõször is köszönetet szeretnék mondani annak az úrnak,aki profin leszervezte,levezényelte ezt az utolsó pillanatban igénybevett ajándék repülést. Valahogy sosem akart összejönni,de aztán megembereltük magunkat és bejelentkeztünk. Gyönyörû idõ volt,pont alkalmas arra,hogy ilyen programmal múlassuk az idõt.:)

Arra értünk ki a budaörsi reptérre,hogy egy hölgy éppen a füvön mászott,próbálta kiheverni azt a sokkot,amit a repülés okozott. Népes családja -apróságtól-ükkapáig- sajnálkozva próbált segíteni múló rosszullétén,kevés sikerrel. Bennem is megszólalt a vészcsengõ,nem készültem fel arra,ha netalán történne valami. De páromat figyelve úgy éreztem,nem is kell,hiszen õ olyan,mint Swarczenegger:-)),neki nem árt meg semmi.:-))

Végre megpillantottuk drága pilótánkat,aki kedélyesen beöltöztette páromat,majd kövér gázzal elrepültek. Gyönyörûséges látvány volt,nosztalgiáztam egy sort,mert gyerekkoromat repülõtéren töltöttem,sokszor felvittek a magasba. Rengeteg képet készítettem mindenrõl,nagyon örültem,hogy páromat egy igazán megbízható pilótára bízhattam.

Olyan izgalommal vártam,vajon hogy fogja kibírni az én drága uram? Amikor földet értek,boldogan kászálódott ki a gépbõl,és nagyon hálás tekintettel nézett mindannyiónkra. Látszólag -no meg valóságosan is- nem viselte meg egyáltalán,sõt! Volt minden figura,amit beígértek,hosszasan ecsetelte,milyen volt állva,ülve,vízszintesen,függõlegesen és fejen állva.

Elindultunk hazafelé,és enyhe szomorúsággal töltött el,hogy igazából nem történt semmi kirívó,amin egy jót lehetne nevetni. Aztán egyszer csak hamuszürke arccal megállt,és mondta,hogy "sehová egy tapodtat se,menten megszégyenülök"!Sajnálom,nem tehetek róla,olyan röhögõ görcs fogott el,nem bírtam lépni én sem. Közel és távol sehol egy wc.,hogyan jutunk el akárhová? Mondtam a páromnak,semmi gond,vedd fel a "Májkl Fletli" figurát,felsõtest nem mozog,csak a láb,majd csak elérünk ebben a pusztában egy mosdóba! Végül sikerült elaraszolnia szegénynek...és megúszta!

Így végzõdött az ajándék repülés,amit csak ajánlani tudok bárkinek. Azonban nem árt figyelembe venni,hogy elõtte nem lehet bõségesen reggelizni,mert valamilyen úton-módon visszaköszön az étel. De semmi más,hiszen olyan tapasztalt pilótánk volt,akire rá lehetett bízni gond nélkül bárkit. A szervezésrõl még annyit,hogy végtelen türelemmel és odafigyeléssel terelgetett bennünket az úr,ezért külön köszönet jár!

Üdvözlettel és köszönettel: Csilla

Ps.: Párom külön kérésére megjegyezném: nem a repülés okozta a Fletli figurát:-)))